Móricz Zsigmond testvérei egytől-egyig megpróbáltatásokkal teli életet éltek, s a kiváló író kénytelen volt olykor a testvéri, megbocsátó szeretet és a józan, kritikus gondolkodás között egyensúlyozni, amikor azok rendre hozzá fordultak segítségért. Károly építésznek tanult, de a háború közbeszólt. Sebesülten tért haza, majd 1918-ban Ausztriában próbált szerencsét.

Édes Károlyom,

  Azt hittem, mikor leveledet kaptam, arról írsz, itt az ideje, hogy hazajöjj, s ebben tegyek valamit. Nagyon elbámultam, mikor mint tőkepénzes nagybirtokos fordulsz hozzám. Az első dologban is nagyon nehezen tudnék valamit tenni, mert nincsenek összeköttetéseim... de ez a másik messze túlhaladja minden lehetőségemet.
  Életem egy nagy tályog, amelyben sok baj és kín halmozódik, de a legsötétebb és legkínosabb a családom, szüleim s testvéreim problémája. Mért van, hogy minden öcsém olyan nagyravágyó, nagyzoló, megállapodatlan. Mért van, hogy egyik sem tudja rajtam kívül, hogy egy igen szegény parasztnak a fia, akinek a régi társadalmi rend szerint nincs is másra joga, csak hogy otthon kapáljon, napszámba Csécsen, ahonnan csak az apánk nyughatatlan s forró vakmerősége és alkotásra képtelen vállalkozó kedve sodort el. Én ezt soha egy percre sem feledtem, s ha megélek, azt hiszem, ennek az önismeretnek köszönhetem. Nekem sohasem volt elég kevés semmi bevétel, sohasem tudtam oly keveset keresni, hogy soknak ne találtam volna, érdemen felül.
  S az öcséim azért szakadtak le rólam már igen kicsiny korukban, mert soha tőlem könnyelmű dolgaikban segítséget nem remélhettek... mióta ismersz, ugyanaz a csöndes, mértékletes, tartózkodó ember vagyok, aki bánatosan él, mintha a szülői sors átkát viselné magán...
Leveled éppen oly merev s rideg, szinte hetyke föllépésű, alázatosság és bizalom nélküli, mint minden eddigi leveled... Ahelyett, hogy húsz év óta folyton kerestél volna, s együtt megbeszéltük volna dolgaidat, vágyaidat, reményeidet. De ehhez az kellett volna, hogy te épp oly félve nézz bele az életbe, mint én, s olyan elvekkel élj...
  Most mit csináljak? Mentegetőzzek, magyarázkodjak? Ha nem tudod, hogy héttagú családot eltartani milyen gond és felelősség, akkor nem is érted meg. Én nem kívánom a testvéreimtől, hogy nekem segítsenek, csak legfeljebb azt, hogy ne rontsanak. Hetvenöt dollár itt máma.

[Móricz Zsigmond élete levelei tükrében. Szerk.: Rádics Károly. Orpheusz Könyvek Budapest, 1997.]