Egy aggódó anya, Kosztolányi Dezsőné és egy gyerekkorától kezdve beteges fiú, Kosztolányi Ádám levelezésébe tekinthetünk bele. A fiú rendkívül tehetséges volt, de a költőóriás apa árnyéka mindig rávetült, egészen 1980-ban bekövetkezett haláláig. A lexikonok nem emlékeznek meg róla, holott verseskönyve is megjelent és jelentős vallásfilozófiai dolgozatoknak a szerzője volt.

Édes Ádám,

már november van és én nehezen fogok ehhez a levélhez, mert mindkettőnk számára keserű igazságokat fog tartalmazni. De a tényekkel szembe kell nézni, bármennyire is fájdalmasak azok. Ki kell bírni. Hárman találkoztak veled ismerőseim közül s mindhárman egyöntetűen de jóindulattal azt vallották, hogy nem jól vagy és nyilvánvalóan nem vagy alkalmas arra amire vállalkoztál (Ausztriában él)... Többször megírtam és ismételem, hogy én innen pénzzel nem tudlak segíteni sem, nemhogy teljesen ellátni... Szálloda élelem nagyon sok pénzbe kerül. Emlékezzél csak még Jugoszláviában is, hogy kellet kucorognunk, hogy kijöjjünk azzal a viszonylag nagy összeggel, amit kaptunk... Ami pedig az írást illeti, azt amit te tudsz ott nagyon sokan tudják és nem várnak idegenre sem Bécsben, Párizsban még kevésbé. Állás vállalásához nem vagy alkalmas. Remélem annyi betegségtudat benned is van, hogy ezt elismerd és belásd. Ismétlem nem kell kétségbeesned még búsulnod sem kell, vagy megbánni amit tettél, de most itt a tél s a gyönge embernek védettebb barlangba kell húzódnia. Te pedig tekintsd az egészet meghosszabbított nyaralásnak s örülj neki, hogy lehetett, mert nem sokaknak jut ez ma nálunk osztályrészül. Leveled sürgősen várom és sok-sok fájdalmas szeretettel ölellek:

Anya

[http://www.zetna.org.yu - Bogdán József: A fiú - Kosztolányi Ádám nyomában]