Paál László, a tájfestészet sajátos képviselője egyre inkább elismertté vált az 1870-es években, magánélete ugyanekkor romokba dőlt. Egymást követő években veszítette el édesanyját, majd édesapját. Az anyagi gondokkal is küzdő festő egészsége megroppant, tüdőbetegsége mellett egy 1877-ben történt házi baleset során agysérülést szenvedett. Szanatóriumban helyezték el, de állapota folyamatosan romlott, s tragikusan korán, harminchároméves korában elhunyt. Alább barátja, és életének tanúja: Munkácsy Mihály levele olvasható, melyet Paál nővéréhez, Bertához címzett 1878 tavaszán.

Tisztelt asszonyom,

Munkácsy: Paál László portréjama vett becses soraira sietek válaszolni annyira is inkább, mert tudom, hogy mily régóta vár kedves fivéréről venni tudósítást, melyet ő személyesen - fájdalom - nem tud adni. Határozottan nyilatkozni az ő állapotáról e percben alig vagyok képes, nem merném sok reményekkel kecsegtetni sem pedig megvonni minden reményt. Megkísérlem tehát állapotát úgy ahogy van leírni, s ezt azon fájdalomtól és őszinte részvéttől áthatva teszem melyet bennem szegény jó barátom szomorú állapota ébreszt. A doctorok véleménye szerint szegény Laci agyvelőgyuladásban szenved. S őszintén szólva én aki mindég szem előtt tartottam őt, már régóta vettem észre kedélyváltozást benne, hogy az a sok gond és anyagi viszonyainak igen szigorú állapotából eredt, de különösen a múlt nyáron át folytatott levelezés alkalmával néha meg voltam lepetve, olvashatatlan és érthetetlen leveleitől, - de ezt annak tulajdonítottam, hogy talán sietve írt, de amikor az ősszel ismét visszatért Párisba, találkoztunk, komoly aggodalmat kezdett bennem ébreszteni állapota, noha ő semmiről sem panaszkodott kivéve koronkénti szédüléseit, amelyek alatt kezdett nehezen beszélni. Most azonban a baj annyira fejlődött, hogy az utóbbi időben gyakran teljesen elvesztette beszélőképességét s átaljában alig képes egy mondatot teljes össze függésben ki mondani.

   Képzelheti tisztelt asszonyom mily szörnyű aggasztó és szomorúan hat rám is jó barátomat, kivel oly rég úgyszólván együtt élek, ily álapotban látni. Az utóbbi időben egy darabig nálam volt, de a doctor tanácsára most kiment egy Páris mellett lévő gyógyintézetbe ahol főképp levegő kúrát vesz. Mert más gyógymód nem létezik számára mint nyugalom és gondtalan élet menten minden agodalmaktól. Neki azonban nincs tudata helyzetéről, s azt hiszem igen jó hatással lenne rá, ha kegyetektől valami jó hírt venne, mert nagyon sokat töprenkedik afelett, hogy az utolsó 150 fr-tot, melyet fivére kért volt, el nem küldhette... Képzelem mennyire lesujtólag fognak hatni soraim kegyedre, de ne veszítsük el bizodalmunkat s reményeljük hogy Isten segedelmével minden veszély el fog hárulni, hanem arra előkészítem, hogy a betegség hosszú ideig fog tartani. De ne tessék aggódni ellátása felett, amit mi néhány jó barátai tőlünk kitelhetőleg viselni fogunk. Tán szükségtelen mondanom, hogy mennyire meghat engem is e szomorú helyzet, mely megfoszt egy bizonytalan időre legjobb barátomtól. Nem fogok késni koronként értesíteni kegyeteket Lacink állapotáról, s szívemből óhajtom, hogy mielőbb jobb hírt mondhassak. Addig is maradtam őszinte tisztelettel

Munkácsy Mihály, Paris

[Farkas Zoltán: Paál László 1846-1879. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1954.]

 

Szerző: Bangalore  2008.01.06. 21:52 Szólj hozzá!

Címkék: Munkacsy Mihaly Paal Laszlo

A bejegyzés trackback címe:

https://dokument.blog.hu/api/trackback/id/tr935555893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.