1915 őszén a konzervatív irodalmi tábor elérkezettnek látta az időt, hogy a háborús hangulatot kihasználva megindítsa a maga offenzíváját. Támadás érte a Nyugatot, és személy szerint Adyt is, nem kímélve annak magánéletét sem (márciusban kötött házasságot Csinszkával). Egyik legjobb barátjának, Szép Ernőnek szóló levele ebből az időszakból maradt fenn.

   Szeretett Ernőm, te furcsán testvéremmé fogadott, mit csinálsz? Értünk, emlegetünk és szeretünk, én is, a feleségem is. Hogy kissé tébolyodott vagyok, s nem olyan boldog, mint te hiszed, ugye megérted? Te talán eléred a megújhodást, de én ledöglök - diadalok után. Milyen sorsú katona vagy? Nem kapsz-e szabadságot pár napra, hogy Csucsára jöjj. Szeretlek drága Ernőm, örülök, hogy szeretetet láttatsz velem. Üdvözlünk, ölellek

Adybandid

[Kortársaink. Szép Ernő. Szerk.: Juhász Béla és Rónay László. Akadémiai Kiadó, Budapest 1984.]

Szerző: Bangalore  2007.08.05. 16:34 Szólj hozzá!

Címkék: Ady Endre Szep Erno

A bejegyzés trackback címe:

https://dokument.blog.hu/api/trackback/id/tr435555876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.