Az abdai tömegsírban fekvő Radnóti Miklós kabátja zsebében egy frissen készült keresztlevél volt. A másolatot a bevonulása előtt néhány nappal készíttette az egy évvel korábbi megkeresztelkedéséről. Hogy miért vitte magával, miféle meggyőződésből? Reális előnyt remélt? Egy korábban kelt rövidke levél, - melyet feleségéhez, Gyarmati Fannihoz írt Radnóti - egyszerre vall magyarságtudatáról, zsidóságáról és katolicizmusáról, illetve küzdelmes identitáskereséséről.


  Estefelé voltam Sík Sándornál, drága. A rendházban lakik, hosszú folyosókon mentem, minden sarkon nagy fekete feszület. Egy szobája van tele könyvvel. Harminckilenc éves az egész ember, fiatal pap, nagyon kedves volt. Bár én élhetnék Pesten, mondja, mikor megtudja, hogy odavalósi vagyok – miért jött ide? Kicsit elkeseredve mondom neki: mert van egy hibám, főtisztelendő úr, zsidó vagyok, kénytelen voltam. Fölállt, odajött a karosszékhez, amiben ültem, és két kezét a két vállamra tette. Nehéz bizony, de nem baj az öcsém, vigasztalt.

Szeged, 1930. szeptember 12.

[Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Osiris Kiadó, Budapest 2005.]

Szerző: Bangalore  2007.08.04. 20:28 Szólj hozzá!

Címkék: Radnoti Miklos

A bejegyzés trackback címe:

https://dokument.blog.hu/api/trackback/id/tr365555875

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.