A háború sötét napjai és végzetes éjszakák szólalnak meg Gelléri Andor Endre lopva eljuttatott soraiban. A szerelmes férj és a gyermekeiért aggódó apa fájdalma érződik a feleségének, Dreier Juliannának írt levélben.

Kedves Juditkám,  

  Azt hiszem, elvisznek a kórházzal. Hová? Nem tudom. De búcsúzóul ezt írom, mindenkinél jobban szerettelek. Eskümet - még gondolatban is - hűen megtartottam. S ha bármi következik is, hálás vagyok, hogy Te az enyém voltál. S ha Te megmaradsz, a két kedves tündérrel, akkor ez több nekem a magam életénél. Tudom, hogy igaz asszony voltál, újból nagyon köszönöm a szerelmedet. Arra kérlek, hogy a két gyönyörű gyermeket tartsd mindig szem előtt, ha nem lennék... Mindent tégy meg, hogy a kicsik boldog, szabad emberek legyenek. S ha lehet, adasd ki a válogatott novellás könyvemet.
  Még egyszer: örök hű köszönet, s még egyszer: ha lehet, visszajövök Hozzád, hozzátok.
Ölel és csókol mindhalálig

Andor
1944 őszén.

[Magyar szerelmes levelek 1528-1944. Gondolat Kiadó, Budapest 1976.] 

Ez jó! Olvassák el mások is!
Szerző: Bangalore  2007.07.22. 17:20 Szólj hozzá!

Címkék: Dreier Julianna Gelleri Andor Endre

A bejegyzés trackback címe:

https://dokument.blog.hu/api/trackback/id/tr525555866

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.