A 21 éves Ady Endre édesanyjához írt levele a költő életében fontos fordulatot rögzít: bejelenti, hogy elhagyja az iskolát, hogy újságírónak álljon Pesten. Az eredeti levélnek Zilahon nyoma veszett, de számos dokumentum fennmaradt Ady Lajosné másolatában, így ez a levél is.

Kedves jó Anyám!


Ady és édesanyja Idejét látom, hogy életem legutóbbi eseményeiről beszámoljak. 21 éves vagyok, élni akarok, az életre terveimnek is kell lenni! Nem tudom miért, már gyermek koromban máskép ítéltem az emberekről, dolgokról, mint a többi hasonló korú barátaim. Sohse elégített ki az a remény, hogy mint jámbor törvényszéki bíró, vagy főszolgabíró békés, nyugodt életet éljek. Nekem izgalom, hír dicsőség kellett, amiket nálam most sem pótol semmisem.

Szerettem, szeretem most is édes anyámat, szeretem nagyon és ezért a szeretetért léptem felsőbb, határozott pályára. Most már férfi vagyok, tudok, bírok gondolkozni. Én teljesen az irodalomnak szentelem az életemet. Melékesen azonban elakarom végezni a jogot. Hogy komolyan megkezdhessem terveimet, nemsokára egy fővárosi laphoz megyek ujságírónak. Talán majd a halálos ágyamon megfogom ezt bánni, de addig nem, mert én akartam hogy így legyen – komolyan és megfontolva. Nagyon sokan tettek így. Grófok, bárók lemondtak mindenökről, csak lelkök vágyát követhessék. Éheztek talán, de hírök volt, büszkeségök és nyugalmuk volt. Édes anyám is – tudom bele fog törödni. Talán egy pár év és büszke lesz a fiára. De ha nem úgy lenne, megvigasztalja a másik gyermeke, ki szerető józan eszű, derék fiú. Én meg azért megőrzöm édes anyám iránt örökre gyermeki szeretetemet, ami talán rövid időm alkalmam és módon lesz bebizonyítani...
Az után elég az hogy engem ez a tudat boldoggá tesz. Szilágysági lakos nem leszek, mit bánom én mit beszélnek rólam, az intelligens, igaz művelt társadalom engem mindig meg fog becsülni. Elvégre mindenki azon az uton indul el, amelyen boldogságát feltalálni véli. A jogot azért mindenesetre elvégzem...

Most térjünk közönségesebb dolgokra. Én itt magamra voltam hagyva, belevittek azonfelül akaratomon kívűl egy párbajba, mely sokba került, szóval adósságba vetem magam. Ezeket nekem ki kell fizetnem. Azért kijelentem, hogy most utoljára kérem édes anyám segítségét. Egy új élet kezdetén nem zsarolás ez. Anyival inkább mert sohasem számítok többet semmire. Akarok a magam tehetsége és munkája után élni s igy talán jobban beválthatom azt az igéretet, hogy édes anyám mellém jöhesen fel Pestre, mintha itt 15 évig nyomorúlt szolgabíró lennék. Épen ezért komolyan lelkemből kérem édes anyámat hogy most utoljára szerezzen nekem annyi pénzt, hogy a félév elmultával az itteni viszonyokat rendezve Pestre felmehessek. Sohse kérek többé s nem is lesz ré szükségem, mert olyan állást kapok, melyen mint hirlapíró és jogász haladhatni képes leszek...
Egyszersmint kérem, hogy mint még egész életemben, névnapomra egy kis csomagot méltóztassék küldeni de úgy hogy vasárnapra itt legyen. Az legfontosabb, első kérésem kérem életem jövőm érdekében deczember 10-15 - ig elintézni s addig is nyugodt reménnyel s ezer csókkal maradtam


Igazán szerető fia, Ady Endre
Debreczen. 98. nov.24.

[Ady Endre összes művei. Levelezés I. 1895-1907. Argumentum Kiadó, Budapest 1992.]

Ez jó! Olvassák el mások is!
Szerző: Bangalore  2007.07.21. 17:39 Szólj hozzá!

Címkék: Ady Endre Ady Lajosne

A bejegyzés trackback címe:

https://dokument.blog.hu/api/trackback/id/tr275555865

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.