Szabó Lőrinc az 1920-as évek elején ismerkedett meg Vékes Ödönné Korzáti Erzsébettel; a fiatalasszony a költő feleségének munkatársa és barátnője volt, és kettőjük bizalmas viszonya, közelsége alapozta meg hármójuk végzetes, súlyos érzelmekkel átszőtt kapcsolatát. Szabó Lőrinc és Korzáti Erzsébet szerelme valamikor 1923-24 között indult - és csak az asszony tragikus halálával fejeződött be, amikor 25 évnyi bűnös viszony után Korzáti Erzsébet önkezével vetett véget életének. Szabó Lőrinc alábbi, megtört hangú levele ezt az időszakot idézi fel.

 

Kedves [Hüvös] Magda és Gyula!

   Valahonnan biztosan tudjátok már a dolgot. Bandiéktól írok. Sokszor beszéltünk róla, hogy meg kell írni; de Bandinak nem volt lelki ereje hozzá. A címeteket – címüket – én kerestem elő, már régen. Ma, talán minden különösebb, új ok nélkül, nagyon rosszul éreztem magamat, s feljöttem ide a hegyre, magam sem tudom, miért. Jólesik itt lennem. A falon Erzsike képe, olaj; tavaly decemberből. Itt minden rá emlékeztet; s itt vannak a fiatalok, itt a két unoka. Az egyik szobát, az emeletit szinte csak az ő bútorai töltik be. De még mindig nem mondtam meg, hogy mi történt. Erzsike most február közepén idegösszeroppanást kapott, és 12-én, egy vasárnapra virradó éjszakán, öngyilkos lett, meghalt. Előzetesen legalább két hónapon át készült titokban a tettére. A végzetes napokban sorra eltávolított mindenkit a környezetéből, Máday dr.-t, engem, Bandit, a személyzetet. Reggel a konyhában találták, matrácokon, kinyújtózva; luminállal kábíthatta el magát, s a gáz végzett vele. Amióta ismerem, sokszor – vagy mondjuk: többször – sikerült kikerülni, átlépnie ugyanezt a szakadékot. Most nem. Mindezt de nagyon sokat átbeszéltük azóta, de sokszor elsírtam! Érzéseimről nem akarok most és így beszélni, postán. Borzasztó volt, ma is az. A Farkasréten temettük, 16-án, csütörtökön. A boncolást mellőzték. Már szép sírja van, terméskövekből építve; virágok, kereszt; két kis rózsafa a fejnél. Sokat vagyok kint nála. Megírom azt is, hogy otthon, nálam, nagyon megrendülten fogadták a hírt; feleségemmel sokat beszélünk róla, Erzsikéről, azazhogy Bözsiről (ő még így ismerte), s úgy látom, Klára most már egészen másképp nézi ezt a 25 éves szerelmet, mint eddig: teljesen alkalmazkodni igyekszik hozzám ebben az ügyben. Örülök neki. Isten ments, hogy újabb tragédia történjen! Erzsikéről azóta sokat írtam, azt hiszem, legszebb dolgait az életemnek; egyszer majd csak tér nyílik effajta individuális témáknak is. Sokat dolgozom, persze csak fordításokat, egy 550 darabból összeállított ilyen könyvem most jelent meg; ami saját mű, az privát tevékenység csupán. Lehet, hogy az idén is sikerül nyaralnom, barátoknál, a Balatonon, Somogyban stb. Ha adódik valami, kérem, írjanak – írjatok – akár közvetlenül (II. Volkmann u. 8.), akár Bandiékon át. Nagy hálával, szeretettel gondolok barátságotokra. Kezét csókolom, Magda! Minden jót, Gyuszi! Ölel igaz híved:

Lőrinc

[http://irodalmiakademia.hu]

 

Szerző: Bangalore  2008.08.19. 11:31 Szólj hozzá!

Címkék: Szabo Lorinc

A bejegyzés trackback címe:

https://dokument.blog.hu/api/trackback/id/tr125555894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása