Aki csak valamennyire is ismerte Karinthy Frigyest, mind a pénzhajszát emlegeti vele kapcsolatban. Az író-költő saját bevallása szerint is egyik napról a másikra élt. Rengeteg pénz folyt be hozzá, ami százféle csatornán keresztül perceken belül elfolyt. Humorát is bevetve habozás nélkül kért onnan, ahol tudta, hogy sok van. Ennek példájául olvasható az alább közzétett levél, melyet Hatvany Lajoshoz írt.
Lacikám,
személyesen és élőszóval nem tudnám kinyögni, az ember a végén mégiscsak a tollát kényszeríti olyan disznóságra, ami a torkának derogál. Köztünk maradjon, ne szólj senkinek, még nekem se: ha ma délután négyig nincs ötszáz pengőm, a legrémesebb bajok vannak a lakással, a gyerekkel és velem. Következő lehetséges, ha hinnél nekem, miután Istenben és hazában már úgyse tudsz hinni, hinni pedig kell valakiben. A Büchler még múltkor kijelentette, hogy ad nekem akár ezret is (de csak ötszáz kell most), ha Te aláírod, rögtön ad, azt mondta, hat hónapra. Nézzed Lacikám, ez mindenképpen egy üzlet számodra. Ha én ezt az ötszázat nem fizetem vissza (mint ahogy bizony Isten visszafizetem) a Büchlernek, akkor ismerve az emberi lelket, én úgyis úgy megharagudnék Rád, hogy nem tudnék veled szóba állni többé. Ami viszont csak nyereség lenne számodra, mert olyan emberrel, mint amilyen én lennék ez esetben, leghasznosabb dolog nem érintkezni. Viszont Berlinből rendszeres pénzek néznek ki jövő hónaptól kezdve, tehát erre nincs kilátásod. Lacikám, ne haragudj. Úgy utálok mindenkit, képtelen volnék máshoz fordulni, még ha lehetne is, de nem is lehet. Fogadd el a koldusnak ezt a furcsa ajándékát, hogy attól kér, aki neki rokonszenves. Egyébként mit szólsz? Nem hozzám, a dolgokhoz. Mi? Hm?
Szeretettel ölel: Karinthy Frigyes
[In.: Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Karinthyról. Noran Kiadó, Budapest 2004.]
Véletlenül jött ezen alkalom, most hát csak igen sietve írhatok, igen sok dolgom van, meszeltetek. Múltkor Anyád küldött száz forintot, de a cselédek számára semmit. Írtál-e? Ily állapotban meg kell bolondulnom. Édesapám hí magához, akarom tudni, ad-e Anyád annyit, hogy én megélhessek Csesztvén vagy nem, ha nem ad, akkor elmegyek hozzá. Írjál neki rögtön, én egészen el vagyok keseredve. Ha én írok, akkor borzasztókat találnék írni, mindazokért, mit én tőle meg nem érdemlettem. Itt küldök tíz pár fuszeklit, a nyári slafrokod a ferslagban van. Egy selyemruhát csináljon Mutschenbacher, más derekat, mert így már nem hordhatom. Mondd meg neki, hogy derékban szűkebbre és a mellben bővebbre csinálja. Két kalap Czirmannak és egy mantil, a két kalapból válasszon egyet és tisztítsa és pucolja fel. Ha a ritkát választja, úgy arra tegyen fehér pántlikát, ha pedig a sűrű szalmát, akkor arra tegyen sottis pántlikát. A mantilt, ha lehet, tisztítsa ki és csinálja úgy, mint most hordják, hogyha kitelik belőle. Ha készek lesznek ezek, akkor küldd ki a póstán, ha addig kész nem lesz, míg az árendásné ott mulat. Köszönöm, hogy Schrammelt kifizeted, ezzel nem akartalak terhelni, de én még eddig nem fizethettem ki. A cipőm nem nála, de a Párisi-utcában, Kőnignél van, azon az oldalon, hol Schrammel. Ha teheted, Nanettől váltsd ki a két paplanlepedőt, mert majd egészen elkoptatja. Küldenék pénzt, de maholnap nem pénzem, de még főznivalóm sem lesz. A cipőmet küldd ki, és Kőnignél rendelj egy pár bőrtopánt, vagy ha van neki készen, hogy küldjön, ad a contóra is. Bocsáss meg, hogy terhellek, majd póstán írok. Egészségesek vagyunk, csókol tisztelő
ma vett becses soraira sietek válaszolni annyira is inkább, mert tudom, hogy mily régóta vár kedves fivéréről venni tudósítást, melyet ő személyesen - fájdalom - nem tud adni. Határozottan nyilatkozni az ő állapotáról e percben alig vagyok képes, nem merném sok reményekkel kecsegtetni sem pedig megvonni minden reményt. Megkísérlem tehát állapotát úgy ahogy van leírni, s ezt azon fájdalomtól és őszinte részvéttől áthatva teszem melyet bennem szegény jó barátom szomorú állapota ébreszt. A doctorok véleménye szerint szegény Laci agyvelőgyuladásban szenved. S őszintén szólva én aki mindég szem előtt tartottam őt, már régóta vettem észre kedélyváltozást benne, hogy az a sok gond és anyagi viszonyainak igen szigorú állapotából eredt, de különösen a múlt nyáron át folytatott levelezés alkalmával néha meg voltam lepetve, olvashatatlan és érthetetlen leveleitől, - de ezt annak tulajdonítottam, hogy talán sietve írt, de amikor az ősszel ismét visszatért Párisba, találkoztunk, komoly aggodalmat kezdett bennem ébreszteni állapota, noha ő semmiről sem panaszkodott kivéve koronkénti szédüléseit, amelyek alatt kezdett nehezen beszélni. Most azonban a baj annyira fejlődött, hogy az utóbbi időben gyakran teljesen elvesztette beszélőképességét s átaljában alig képes egy mondatot teljes össze függésben ki mondani.